Személyesen...

Kicsivel több mint egy éve kezdtem el futni. Nem a futás élményéért, nem is  a kilóim miatt. Ez a környezet vonzott, hogy kilépjek a lakásból és egy órácskára a természetben legyek. Azt mondják, a futást meg lehet szeretni. Ez a pillanat még nem jött el, megszenvedek minden emelkedővel. Mégis, pár naponta ott találom magam. Ehhez az is segít, hogy nagyon motiváló társra leltem, aki szinte mindig jön velem. A férjem, akire itt is számíthatok.
Kicsit zűrösebbek lettek a napjaim, talán kevesebb időm van gyöngyözni, de keresem az egyensúlyt.
A múlt évben munkahelyet váltottam, ami azt jelenti, hogy szó szerint 10-11 órát vagyok kénytelen jönni-menni, állni. Szükségem van a jó állóképességre, de úgy érzem a futás által jobban bírom a gyűrődést.
Összességében jól vagyok. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a sportra, erre a helyre, ami motivál minden alkalommal, és, hogy 45 éves korom után is volt bátorságom? önbizalmam?, hogy új dolgot próbáljak ki.